Archívum 2016

Túrmezei Erzsébet: Ádventi imádság

Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod, hogy várjunk Téged!
Taníts hát meg várni! Taníts meg a Te szent pillanatodra,
a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni,
legyen bátorságom Hozzád imádkozni, legyen erőm Neked engedelmeskedni; hogy rátaláljak az útra, amelyiken követhetlek Téged!

Uram, taníts meg a másik emberre várni!
Hogy legyen időm őt megkeresni,
legyen bátorságom megismerni, legyen erőm rajta segíteni;
hogy rátaláljak az útra, amelyiken találkozhatom vele!

Uram, taníts meg szent igédre várni!
Hogy legyen időm átgondolni,
legyen bátorságom elmondani,
legyen erőm felelni rá: hogy megtaláljam az utat hirdetésére;
hogy beteljesedhessék rajtam, ha Te úgy akarod!

Uram, mutasd meg nekünk,
hogyan lehet a kapukat szélesre tárni ezen a világon!
Mutasd meg, hogyan hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy.
Mutasd meg, hogyan élhetünk, mint olyanok, akik Hozzád tartoznak ma és mindörökké!
Ámen


Hangolom szívemet az ádventre. Ahogy a gitár húrját hangolják az alaphangra. Mert el- és lehangolódott. Mert hamis lett. Figyelmes füllel végzi a zenész a munkáját. Lassan feszíti a húrt. Míg az egy hullámhosszra nem kerül az alaphanggal. S ha minden kész, akkor lehet játszani tisztán. Akkor szólhat a dal és az ének.
Így teszek majd ádvent harmadik hetében szívemmel. Búcsút veszek mindentől, ami hamiskás. Elengedem, ami nem tiszta. Keresem az alaphangot. A tisztát, a szépen csengőt. Csendben, figyelmesen. Csak így lehet meghallani azt, amihez illeszkedni kell. Hogy kedvetlen, lehangolódott szívemben újra tiszta dallam szóljon.
Keresem a hangot, ami mindenütt jelen van, mindent betölt, csak a zaj elnyomja.

Íme, megtaláltam:
"A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek..." (Jn 1, 10-11)

Befogadnám, ahogy a gitár teste megtelik a húr rezgésével.
Jézus: Isten hangja.

Hajlítom szívem az ádventhez. Ahogy a vesszőt hajlítják a karóhoz. Ügyes kézzel leszúrva a cöveket; gyengéden de határozottan odahúzva hozzá a zsenge hajtást. Aztán egy vékonyka zsineggel odakötik. Hogy ki ne szakítsa szél, vihar és megálljon majd a téli hóförgetegben. Hogy mire eljön a tavasz, megerősödjön.

Így bánok ádvent első hetében a szívemmel. Megkeresem a zsengéjét, a lágy hajtásokat. Azt a részét, amelyik még nem kérgesedett meg, nem holt és nem vadult el. Amelyik még ÉREZ.

Így, nagybetűvel. Szerelmet, szeretetet, melegséget. A gyermekséget, az őszinteséget.

Istenhez kötöm mindazt, ami oly gyenge, de mégis él bennem. Ő a biztos támasz, az egyetlen szilárd pont a szüntelen viharló világban.
Már csak azt a vékonyka szálat kell megkeresnem, ami összetart engem Vele. Azt, ami a kapocs lesz Közte és köztem.

Íme, megtaláltam: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1, 1)

Az Igével, e földöntúli földi Szóval erősítem szívem gyenge hajtásait Istenhez.

Az Ige: egyik vége Istennél van, a másik átkarol, megölel engem.

Jézus: kapocs ég és föld között.

Augusztus 13-án ünnepelte Boriska néni 91. születésnapját! Hála érte, nagyon jól érezte magát, örült és tudta, hogy ez az ő ünnepe. A képek mutatják, mekkora szeretettel voltak iránta az otthon lakói, és ő is mosollyal, a tőle megszokott gondoskodással fordult a többiekhez: Van- e kistányérjuk a tortához, kapott-e mindenki süteményt. Jót beszélgettünk a sütizés után fent a szobában. Mindennek nagyon örült.

A képek itt tekinthetők meg.

Szarajevó, 1914. június 28.

100 éve történt, hogy egy boszniai szerb fiatal ember, Gavrilo Princip, közvetlen közelről pisztollyal kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége életét.

A merénylet önmagában is vezető hírré vált az országos és a világsajtóban, igazán világrengetővé mégis következményeiben lett. Alig egy hónap múlva megkezdődött az első világháború, "a nagy háború", ahogyan később népünk ajkán élt a kifejezés.

A háború minden hősiesség ellenére vereséggel végződött, mert a sokfrontos rendkívüli terhet egyetlen ország sem bírhatta el. Következménye volt Magyarország széthullása, három millió magyar ember határon túlra kerülése, mai nehézségeink és sorskérdéseink döntő többsége is.
Ezért nem lehet elfelejteni, ami történt, de meghaladni igen, vagyis Isten segítségét kérve önmagunkkal megbékélve, összefogva nyereséggé tenni a veszteséget. Isten Országában lehetséges ez.
Emlékezzünk a hősökre, és azokra az eleinkre, akik a merénylet következményeit kénytelenek voltak elhordozni!