Archívum 2012-2014.

KIRÁLYOK MÁSODIK KÖNYVÉNEK 6. fejezete (8-21) szerint szólt az ige:

LUKÁCS EVANGÉLIUMA 2. fejezete (1-20) szerint szólt az ige:
2,1
Jézus születése

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2,2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
2,3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
2,4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
2,5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
2,6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
2,7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
2,8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
2,9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
2,10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
2,11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
2,12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
2,13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
2,14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
2,15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
2,16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
2,17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
2,18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
2,19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
2,20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

LUKÁCS EVANGÉLIUMA 18. fejezete (12-14) szerint szólt az ige:

18,12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
18,13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
18,14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Gyerekkarácsony 16 órakor.

MÁTÉ EVANGÉLIUMA 25. fejezete (14-30) szerint szólt az ige:

25,14 A talentumok (Lk 19,12-27)

"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát.
25,15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.
25,16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt.
25,17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt.
25,18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.
25,19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
25,20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.
25,21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
25,22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem.
25,23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
25,24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.
25,25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.
25,26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?
25,27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.
25,28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
25,29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.
25,30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

MÁTÉ EVANGÉLIUMA 13. fejezete (1-9) szerint szólt az ige:

A magvető
Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.
13,2 Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
13,3 Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni,
13,4 és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.
13,5 Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
13,6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
13,7 Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
13,8 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
13,9 Akinek van füle, hallja!"

LUKÁCS EVANGÉLIUMA 21. fejezete (1-4) és MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE (6.5) szerint szólt az ige:

Az özvegyasszony két fillére
Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe.
Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."

Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

MÁRK EVANGÉLIUMA 14. fejezete szerint szólt az ige:
Jézus megkenetése Betániában

Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.
Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."

JÁNOS EVANGÉLIUMA 2. fejezete szerint szólt az ige:
A kánai mennyegző

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk." Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám." Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg." Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort."

A KIRÁLYOK MÁSODIK KÖNYVÉNEK 5. fejezete szerint szólt az ige:
Elizeus meggyógyítja Naamánt

"Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett.
Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett.
Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.
Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány.
Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát.
Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!
Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem!
Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!
Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál.
Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!
Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból.
Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott.
Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.
Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.
Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól!
De ő így felelt: Az élő Úrra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt."

A garai református gyülekezet bibliakörös csoportja évente kirándulást szervez hazánk szépségeinek megtekintésére.
Ebben az évben Baranyára, Komló környékére esett a választásuk, s ez alkalommal résztvettek a vasárnapi istentiszteletünkön is.
Horváth Andrea lelkész bemutatta a Bajától délre, Bács megye délnyugati részében levő szórványvidék gyülekezeteit, ahol három helyen tartanak istentiszteletet: Garám, Vaskút és Csátalja helységekben. Örömmel fogadtuk református testvéreinket.

LUKÁCS EVANGÉLIUMÁNAK 16. fejezete szerint szólt az ige:
"Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.
Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.
Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.
Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába.
Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak?
Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet.
Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat.
Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.
Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?
És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?"

Ézsaiás próféta könyvének 41. fejezete 1-10. verse szerint szólt az ige:

"Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!
Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva.
Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt.
Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok.
Láttára a szigeteken is megijednek, a föld szélein is reszketnek, közelednek egymáshoz, összejönnek.
Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon!
De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda!
A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."

Dr. Faragó Enikő a kölkedi Református Asszonykonferencián elhangzottakról beszélt a gyülekezetnek.